Kiszálltam az ágyból, majd Eliza paradicsom piros fejével szemeztem.
-Mit képzelsz magadról, te utolsó kis liba ! - ordított. Lana csak pislogva nézte az eseményeket, majd ő is felállt.
-Mi bajod van már kora reggel ? - fontam össze kezem mellem alatt.
-Az a bajom, hogy a pasimmal smárolsz, hajnalok hajnalán ! - fújtatott. - Azt hitted nem jövök rá ? Ennyire hülyének nézel ? - dühöngött. Lana csak megszeppenve nézett rám.
-Ezt meg honnan veszed ? - néztem rá 'meglepődve'.
-Oh, ne add itt az ártatlant ! Tudok mindent ! - jött be az ajtón, majd arcomba állt. Mivel egy magasok vagyunk, így egymás szemébe tudtunk nézni rendesen.
-Ki mondta ? - suttogtam. Nagyon jól hallott mindent.
-Az neked nem tök mindegy ? - sziszegte. Elvigyorogtam magam, majd hátrább toltam.
-Először is. Ne állj bele a képembe. Másodszor pedig,nem vagytok együtt akkor meg miért zavar téged ? - néztem rá. Keze ökölbe szorult.
-Mi a francról beszélsz ? Mit avatkozol az életembe ? Csak egy szánalmas kis liba vagy, aki más pasijára hajt, aki elvesz mindent mindenkitől. Én a helyedbe kussba maradnak, és meghúznám magam a sarokba ! - ordított.
-Te miről beszélsz ? Én avatkozok a te életedbe ? El vagy te varázsolva hercegnő ! Pont, hogy te szólsz bele mindenki életébe ! - kiabáltam én is. Ekkor Justin, és még páran jelentek meg az ajtóba. - Most is velem foglalkozol, a helyett, hogy egy kicsit magadba néznél !
-Én nézzek magamba ? - nevetett fel kényesen. - Inkább neked kellene ! Meg tükörbe is ! Hogy nézel ki ? Nézz már magadra ! - mért végig fintorogva. - Nem csoda, hogy nincs pasid, mellesleg azon se csodálkozok, hogy apád elhagyott titeket ! Ha ilyen lányom lenne én se maradnák vele egy fedél alatt ! - mondta. Rosszul esett amit mondott. Sose voltam megelégedve magammal, ezek a beszólásai Elizának meg pláne nyomják lefelé az önbizalmam. És amit apáról mondott. Nem sok kellett, hogy elsírjam magam. Justinra néztem, aki észrevette, hogy nem tudok még csak megnyikkanni se, majd bejött, és megfogta a lány alkarját, és kirángatta a szobából. Lana becsukta az ajtót,majd odajött hozzám. A szomszéd szobából iszonyatos kiabálása lettünk figyelmesek.
Barátnőm a hátam kezdte el simogatni
-Mi volt ez ? - kérdezte Lana. Sóhajtottam egy nagyot, majd elmeséltem a tegnapi kis incidensünket. -Ezek szerint te vagy az a lány. - mosolyodott el.
-Igen, erre már én is gondoltam, de ez olyan hihetetlenek tűnik. Hisz bármilyen lányt megkaphatna.
-De neki te kellesz. - lökte meg vállam játékosan. Elmosolyogtam magam.
-Persze. - néztem rá, mire ő is elmosolyogta magát. Ekkor kopogtak, majd valaki bedugta a fejét.
-Magatokra hagylak. - mondta Lana, majd kiment. Justin leült barátnőm helyére.
-Minden rendben ? - nézett rám kérdően.
-Persze. - erőltettem arcomra egy mosolyt.
-Sajnálom, nem tudom mi ütött Elizába. Be kellene záratni ezt a csajt. - nevetett fel halkan. Elvigyorogtam magam.
-És még te mondtad, hogy jobb az ellenségének mint a barátjának lenni. - húztam el a szám, majd nevetni kezdtem.
-Hát még mindig ! - vigyorgott. - Van egy ötletem. - vette elő a mobilját, majd a kijelzőre nézett. Nyolc óra múlt pár perce. - Fél óra múlva találkozzunk a ház előtt. - mondta, majd egy puszit nyomott hajamba, és kiviharzott. Odasétáltam a bőröndömhöz, majd előrángattam belőle egy szettet, amik így néztek ki :
-Gyors voltál. - vigyorgott, majd végigmért. - Hmm, csini. - kacsintott.
-Igyekeztem . - vigyorogtam én is. - Köszi. - kacsintottam én is,amin csak vigyorgott. Justin intett a fejével, majd elindultunk az erdőbe. Nem tudom merre megyünk, de remélem nem tévedtünk el, mert semmi kedvem itt kóvályogni. 15 perc séta után egy kis vízesés féléhez értünk. A szám felvette az O alakot. Ez meg, hogy kerül ide ? És hogy talált rá ?
-Tetszik ? - kérdezte vigyorogva.
-Nagyon ! - bólintottam egy nagyot. - De hogy találtál rá ? - néztem Justinra.
-Tegnap, mikor eljöttem sétálni. - rántott vállat lazán. - Úgy tűnik a tanár nem volt elég tájékozott.- vigyorodott el.
-Na azt vettem észre. - vigyorogtam én is. Leültünk egy vastag fára,és néztük a vízesést. Jó volt kicsit nyugiba lenni, a többiektől távol. A madarak csicseregtek a szél lágyan fújt, a nap a felhők mögül néha - néha előbújt. Bevallom, jó érzést töltött el. Hogy Vele lehetek, és hogy ő is ugyan azt érzi mint én Ő iránta. Arcomra egy mosoly kúszott, fejem lehajtottam. Ám szemem sarkából, láttam, ahogy Justin mosolyogva néz. Éreztem amint arcom átveszi a piros színt. Justin elkezdett nevetni, majd fülem mögé tűrt egy tincset.
-Nem hiszem, hogy szükséged van pirosítóra. - simított arcomra. Kínosan felnevettem, majd, a mellettem lévő falevél kupacba markoltam. Persze Justin ezt nem látta, hisz vigyáztam. Egy hirtelen mozdulattal megdobtam vele. Bieber nagyokat pislogva nézett, hogy ezt most miért kapta, mi van. Bár hamar észbe kapott, így szemöldökét húzogatva elvigyorogta magát. Ismerem ezt a nézést.
-O-o. - álltam fel.
-Most miért mész el ? - kérdezte, majd elkezdett felém jönni, én persze hátráltam.
-Nem megyek, csak tudod itt jobb a levegő. - mutattam körbe.
-Igen, és jobban ér a nap is, mi ? - mutatott felfele.
-Nahát, gondolatolvasó vagy ? - néztem rá csodálkozva.
-Te meg akrobata ? - nézett rám. Amint kimondta, lábam megcsúszott, majd a kemény fél méteres vízbe landoltam. Meglepetésemre a víz kellemesen langyos volt. Feljöttem a felszínre, majd felállt, és tanulmányozni kezdtem magam. Justin egy fának dőlve röhögött. Nem hogy segítene, még röhög rajtam. Hát oké. Mivel aránylag közel volt hozzám, így lefröcsköltem, mire befejezte röhögést.
-Nem esz meg, ne félj. - vigyorogtam rá. - Segítesz ? - nyújtottam felé a kezem, és próbáltam komoly marad.
-Hát nem is tudom. - vágott gondolkodó fejet.
-Ne légy szemtelen. Elvégre miattad estem bele. - mutattam rá.
-Miattam ? Hozzád se értem. - vigyorgott. - Béna vagy azt azért valljuk be. - parodizálta ki a fejem, amit akkor vágtam.
-Naa. - néztem rá kiskutya szemekkel. Megcsóválta a fejét, majd nyújtotta a kezét. Megfogtam, majd egy hirtelen mozdulattal, magam mellé rántottam. Gyorsan kimásztam a vízből, majd vigyorogva néztem Justint, aki a haját kezdte el tapogatni. Megrázta a fejét, majd beletúrt háromszor a hajába, de az nem nagyon akart úgy állni mint az előtt. Pár másodperc múlva, már lábaim szélsebesen vittek, körbe - körbe, ugyan Justin elkezdett kergetni. Már vagy 10 kört levágtunk, így kezdtem fáradni. Hátranéztem, de Just nem láttam, így megálltam. Kezem homlokomra tapasztottam, majd kifújtam magam. Ekkor derekam köré két kar fonódót, majd nem sokkal később, már a falevél rakáson feküdtünk. Vagyis csak én, mert Justin rajtam tehénkedett.
-Azt hittem tovább bírod. De sajnos tévedtem. - biggyesztette le száját egy pillanatra, majd vigyorogni kezdett.
-Ja hát te könnyen beszélsz. Olyan vagy mint egy vámpír. Ha egy napig megállás nélkül rohangálnál akkor se fáradnál el. - nevettem el magam.
-Tudod, mástól se fáradok el könnyen. - vigyorodott el önelégülten.
-Fúúj Justin. - fintorogtam , miközben mellkasára csaptam, majd vigyorogva ránéztem.
-Úgy fog maradni az arcod. - vigyorgott, majd alkarjával fejem mellett támaszkodott meg. Én nyögtem egy nagyot, ugyanis jobban rám feküdt még jobban így már egy papír sem fért volna el köztünk.
-Nem vagy valami pihesúlyú Bieber. - mocorogtam alatta, de nem volt jó ötlet, ugyanis igen erősen súroltam azt a részét, aminek az lett az eredménye, hogy egy nyögés hagyta el száját. - Ha lehet ne rám élvezz, még felvenném ezt a gatyát, köszi. - nevettem el magam. Justin furcsán nézett rám.
-Aha szóval a gatyádat félted ? - hajolt közel fülemhez.
-Nem de, ha kárt teszel benne te mosod ki. - vigyorogtam el magam.
-Hamarabb vigyázok rád mint egy nadrágra. - vigyorgott.
-Akkor szállj le rólam, mert összenyomsz. - nevettem el magam. Justin csak sunyin elvigyorodott, majd közel hajolt arcomhoz. Homlokát enyémnek döntötte. Hasamban felébredtek a pillangók, teljesen elgyengültem. Tekintetem, Justin szeme s ajka közt cikázott. Orrom megütötte mentolos lehelete. Közelíteni kezdett ajka súrolta enyém, de nem tett semmit se.
-Ne kínozz. - nyögtem ki.
-Azt hittem már sose mondod. - suttogta, majd ajkaimra tapadt. Csókja lágy volt, ám szenvedéllyel teli. Nyelve táncra hívta enyém, amit boldogan fogadtam. kezem tarkójára vezettem, majd beletúrtam vizes hajába. Justin combom simogatta. Belemosolyogtunk csókunkba. Azt szerettem volna, hogy ez a pillanat sose érjen véget, de sajnos levegő hiány miatt elkellet válnunk egymástól. Homlokát enyémnek döntötte. Kezem derekára tévedt,kabátja alatt elkezdtem lassan simogatni derekát. Ekkor meghallottuk, az egyik tanárunk hangját, amint egy megafonba beszélget - így szokott szólni ha van valami. Justin felállt, majd megfogta a kezem és felsegített. Összekulcsoltuk ujjainkat, és szaladni kezdtünk visszafele.
Azt hiszem nyíltan kijelenthetem, hogy életem legjobb pár órája volt Vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése